Ilyen volt egy hamisítatlan tiniszoba a 90-es években

Dózsa-Vépy Renáta

2019.04.13.

Cikkünk több mint egy évvel ezelőtt frissült utoljára, a benne szereplő információk elavultak lehetnek.

A kilencvenes években még igazán lehetett lázadni. Akkoriban még nem a feng shui szerint rendeztük be a szobánkat, nem számított sem a színek összhangja, se a luxus érzése. Az egyediségen és praktikusságon volt a hangsúly. Ezek tették és teszik ma is igazán különlegessé az akkori tiniszobákat.

Ami nem hiányozhatott a 90-es évek egyetlen tinédzserszobájából sem

Kazettás magnó/hi-fi szett – Felejtsd el a zeneletöltést és a különböző zenei applikációkat – hol voltak akkor még az okosmobilok? Ha volt is a családban számítógép, az egész biztosan a nappaliban kapott kitüntetett helyet. A CD-k drágák voltak, csakúgy, mint a lejátszójuk, maradt tehát a kazetta, amit a végtelenségig másoltunk, vagy összeállítottuk a saját válogatásunkat – sokan a rádió kívánságműsorát figyelve.

Poszterek – Sokan csak ezekért vettük a zenei és egyéb popkulturális újságokat. Ott lógtak a falakon, a mennyezeten, sőt még az ajtón is kedvenc együtteseink, színészeink, sportolóink, akik utat mutattak és példaképként lebegték be azt a pár négyzetmétert, amit birtokoltunk. Ezek mindegyike szent és sérthetetlen volt, legkedvesebb barátunk, a cellux pedig mindig készen állt, hogy a sérült darabokon segítsen.

Praktikus bútorok – Nem számított, hogy a kanapé vagy a fotel régi, netán kopottas, a rendetlenség – ami abszolút jellemző volt az akkori fiatalokra is – úgyis elfedte őket. A káosz összességében uralta az egész szoba atmoszféráját, amibe belefért egy-két nem éppen modern bútordarab is, a lényeg a kényelem és a praktikum volt.

Plüssállatok és zenekaros pólók – Igen, lényegében ezek jelentették a szobák másodfokú díszítő elemeit. Az eltűnőben lévő gyerekkor maradványai remekül megfértek az ifjonti lázadó szimbólumaival. Manapság a régi játékokat az ágy alatti tároló őrzi – vagy a pince –, de akkoriban nem volt ciki a polcon tudni kiskori kedvenceinket.