Majka: „A mosópor alapvetően mosásra való - tőlem se várják, hogy híradót vezessek”

Majka: Akkor talán az operatőrökkel és a stábtagokkal kell beszélned, erre én nem tudom a választ. Sokféle lehet a benyomás, mert az alatt az idő alatt, amit veletek töltök, nem hiszem, hogy bárki reálisan meg tudná ítélni, hogy milyen vagyok. Azt is tudjuk, hogy vannak emberek, akik beülnek egy ilyen műsorba, és egész mást mutatnak magukról, mint miután kiléptek az ajtón…

Majka: Hát persze, minimálisan más vagyok, de ez nem jelent személyiségváltozást. Nem tűnik skizofrén jellegűnek. Nem is értem, hogyan lehet hosszú távon valakinek egy egészen más képet közvetíteni magáról. Úgy csinálni, mintha…

Kőszegi András: Biztos nincs könnyű élete…

Majka: Igen, olyan, mint a folyamatos bábszínház.

KA: Nem hogy fontos, hanem alapvető. Hogy a saját értékeidre, a saját személyiségedre építsd a munkád, az életedet – elengedhetetlen. Bármilyen márkáról beszélünk, a bizalom megszerzése és a hitelesség nélkülözhetetlenek. Az említett kolléga épített maga elé egy falat, egy homlokzatot, ami előbb-utóbb recsegni-ropogni fog… Hiszen mi is arról beszélünk, hogy kettős személyisége van. Nem az értékeiről gondolkodunk, vagy arról, hogy szeretjük-e vagy nem, hanem arról, milyen vacak lehet neki, és nem is értjük hogy tudja csinálni. Máris a hibáját emlegetjük, tehát valamit mégsem csinál olyan jól.

KA: Mindenkinek vannak hibái, bár nyilván azokat igyekszünk elfedni. Viszont van akinek éppen egy hiányosságából lesz előny. Barbra Streisand a leggyönyörűbb ronda nő a világon, és nem abból csinált karriert, hogy ő egy csilivili tökéletesség… De megvoltak azok az értékei, amik átsugároztak a szabálytalan külsején.

KA: Azért lett egyre fontosabb, mert - mint ahogy a termékeknél is - egyre nagyobb a verseny. Az elérés az elérhetőség megnőtt, megszűntek a pici lokális piacok, és ki kell tűnni. Már nem elég a mosópornál hogy fehérít, nem elég, hogy a Peti jó nótákat ír – sokkal közelebb kell menni érzelmileg a fogyasztókhoz. El kell érni őket, és el kell adni nekik…

Majka: Szerinted ez minden esetben tudatos?

Majka: Ebből sok probléma volt, álltam is a szőnyeg szélén néhányszor, amikor számon kérték, hogy egy-egy felkérést miért nem vállalok. Mindenkinek vannak főnökei, mindannyian egy rendszer részei vagyunk, ami azt is jelenti, hogy időnként simulékonyabbnak kell lenni vagy inkább alkalmazkodóbbnak. De fiatalon az ember nyilván sokkal többet konfrontálódik – viszi a lendület, a düh és a meggyőződés, hogy mindent jobban tud…

Egy nézeteltérés kapcsán kikötöttem valamit, kvázi szankciókat próbáltam hozni, ami elég hülyén hangzik… Mindenesetre a vége az lett, hogy a döntésem nyolc évig kivetült az életemre. Az RTL-nél nem szerepelhettem, akkor még nem voltam elkötelezve a TV2-nél, épp szabadúszó voltam, vagyis elég komoly szakmai és anyagi következményei lettek.

Majka: Jól tettem, nyilvánvalóan. Ki tudja hogy mi lett volna, ha…?

KA: Fontos hangsúlyoznom, hogy a személyes márkaépítést ne keverjük össze azzal, hogy a fiatalok híresek akarnak lenni. A sikeresség szabályairól rengeteg könyvet írtak, de ha pusztán az elolvasásuk elég lenne, akkor mindenkinek sikerülne. De nincs így. Van az a mondás, hogy mi a sikeres és a sikertelen ember közötti különbség?

Ilyenkor kilép a komfortzónájából. E nélkül nincsen siker. Ha ezt a szituációt lefordítjuk márkaszakmai kérdésre, akkor Peti bevállalt egy olyan döntést, ami neki egyáltalán nem volt komfortos. Nyilván 100 emberből 99 összeszorította volna a fogát, és azt mondta volna, hogy huh, hát ez mégis csak az RTL, nem mondok nemet, inkább megcsinálom, mert különben nem lesz belőlem semmi. Nagyon fontos tehát, hogy lépni kell!

Majka: Igen, de azért azt ne felejtsük el, hogy bár én nem láttam tisztán a jövőmet, nem tudtam, nem tudhattam a döntésem következményeit, de arról viszont meg voltam győződve, hogy valahogy majd csak lesz… Tisztában voltam a képességeimmel, és hogy előbb-utóbb ezekből előnyt fogok kovácsolni, még akkor is, ha időnként ezek megkérdőjeleződtek, hiszen vannak olyan pillanatok, amikor az ember elbizonytalanodik. Persze vannak, akik úgy érzik, hogy nincs választásuk. Például azok, akik egyetlen megoldásnak érzik az életükben, hogy egy valóságshow-ban szerepeljenek, és sok mindent elvállalnak, megtesznek…

Majka: Ami levetkőzhetetlen – szó szerint. 14 éve volt a Való Világ, és nekem 10-11 évbe tellett, sőt… Néha még ma is nehéz magam átverekedni az előítéleteken. A prekoncepciókból kibújni egy valóságshow után majdnem „mission inpossible”.

KA: Pokoli nehéz. De az előbb egy nagyon fontos dolgot kimondtál: „tisztában voltam a képességeimmel”. És egy pillanatra elkülönítem az énmárka fogalmát a személyes márkától. Az énmárka maga az önismeret. Ez az első és legfontosabb, hogy amikor belenézünk a tükörbe, és számot vetünk saját magunkkal: ki vagyok én, mit akarok, milyen vagyok… A következő, hogy mi az értékrendem, amit szintén tisztázni kell saját magunkkal. Nagyon egyszerű dolgokról beszélünk - igazmondás, tisztesség, becsület, barátság – ezek mennyire fontosak az életemben?

Teljesen mindegy, hogy orvos vagyok-e vagy mérnök, televíziós szereplő, vagy zenész - tudnom kell, hogy milyen irányba haladok. Ha már a mondásoknál tartunk: amelyik hajó nem tudja melyik kikötőbe tart, annak semelyik széljárás nem fog kedvezni… Abban, amit valaki csinál, nem elég jónak lenni, hanem kiválónak kell lenni. Létezik egy szám – a 10 000. A kiválósághoz - zenében, műsorvezetésben, mérnökségben, tanárságban - tízezer óra munkát bele kell tenni. És ezt már a Peti is beletette.

KA: Nem hiszek benne. Tízévente van valaki, aki berobban, de kérdés, hogy ezt hogyan tudja fenntartani, hiszen sokan azért bele is buknak. Ha megnézzük a nagyon erős személyes márkákat, például David Beckhamet - nem ő volt a világ legjobb futballistája, de mégis ő lett a legerősebb személyes márka, amihez nagyon sok minden kellett. Szerencse és véletlen is, de azokra is készen kell állni. És a munkát, szorgalmat bele kell tenni, ahogy ő is.

Majka: Most már inkább, de ez talán a kor előrehaladtával is összefügg. Vannak olyan pillanatok, amikor tudom, hogy ezt nem szabad, és vannak pillanatok, amikor tudom, hogy ezt viszont meg kell csinálni! Mindig mérlegelek. De amit még egy brand kapcsán fontosnak tartok, az az, hogy ahogy egy mosóportól senki nem várja el, hogy ki legyen vasalva tőle a ruha, hisz a mosópor alapvetően mosásra való - úgy tőlem se reméljék, hogy híradót vezessek, vagy kitaláljam a ZS-vitamint. Van egy utam, amin járok, amin haladni szeretnék, és jól akarom magam érezni az életemben. És talán ez a legfontosabb.