A komfortzónád tönkretesz!?

Hámori Barbara Fruzsina

2015.08.17.

Cikkünk több mint egy évvel ezelőtt frissült utoljára, a benne szereplő információk elavultak lehetnek.

Csak akkor rúgjuk le a lábunkról a cipőt, ha elviselhetetlenül szorít? A történet egy átlagos reggellel kezdődik, aztán még eggyel és egy újabbal. Végül sosem ér véget, és belekerülsz a mókuskerékbe, beragadsz a komfortzónádba, ahonnan már nincs menekvés. Vagy mégis?

Reggel van, csörög az ébresztőd. Felkelsz, elvégzed a reggeli, megszokott rutinodat, majd elindulsz dolgozni. Fullasztó szagú tömeggel összepréselődve utazol a buszon, ez a momentum pedig méltán alapozza meg az amúgy átlagosan induló napodat, és magyarázatot ad a savanyú arckifejezésedre, amit ezután egész nap vágsz. Ledolgozod a nyolc órát, a napod fénypontja a félórás ebédszünet, majd a kötelezőt letudva hazafelé veszed az irányt. Haza, az üres lakásba, ahol még egy macska sem vár téged. Vacsorázol, megnézed a kedvenc sorozatodat, vagy olvasol pár sort a polcodon hetek óta ott heverő könyvből. Lemosod magadról a „nap porát”, belebújsz a kedvenc, ezeréves pizsamádba, és egy jobb élet reményében álomra hajtod a fejed. Másnap ugyanez kezdődik elölről, majd újra és újra: a berögződött, automatikusan működő szokások váltják egymást. Várod a csodát, de nem érkezik meg egyik nap sem.

Fullasztó szagú tömeggel összepréselődve utazol a buszon, ez a momentum pedig méltán alapozza meg az amúgy átlagosan induló napodat Forrás: Shutterstock

Megéri zónázni?

Komfortzónánk részét képezik a berögzült szokások, viselkedések és reakciók, vagyis minden olyan dolog, ami nem generál bennünk szorongást és feszültséget. A kialakult szokások és a megszokott rendszer biztonságot tudnak nyújtani. A komfortzónát nem véletlenül nevezik kényelmi zónának is. Hányszor mész a megszokottól eltérő útvonalon a (fásulást előidéző) munkahelyedre? Melyik ismerősöddel csináltál legutoljára kreatív, a szokásostól eltérő programot? Csak akkor rúgjuk le a lábunkról a cipőt, ha már szinte elviselhetetlenül szorít – vagy akkor sem.

Betti, masszőr (26)

„A komfortzónán belül maradni számomra azt jelenti, hogy a megszokott, kötelező dolgokat csinálom, aminek nincs kockázata. Ezt nem szeretem, sokkal jobb belevágni az őrültebb vagy izgalmasabb dolgokba. Próbálok mindig a komfortzónámon kívül lenni: ezért kezdtem el rúdtáncolni, többször tetováltattam hirtelen felindulásból, random hazavittem egy kutyát az utcáról stb. Próbálok mindig nagyon spontán lenni, és nem a biztosban élni. Ha valaki nem mer kilépni a komfortzónájából, annak nagyon unalmas élete lesz.”

„A komfortzónán belül maradni számomra azt jelenti, hogy a megszokott, kötelező dolgokat csinálom, aminek nincs kockázata. Ezt nem szeretem, sokkal jobb belevágni az őrültebb vagy izgalmasabb dolgokba" Forrás: Shutterstock

Teri, irodai asszisztens (33)

„Sosem kerestem az izgalmakat és a váratlan helyzeteket, számomra nagyon fontos a biztonság, ha nem érzem ezt, sokkal frusztráltabb vagyok. Bár lehet, hogy kihagyok pár ziccert a jobb élet lehetőségét illetően…”

Kata, tanár (41)

A szívem legmélyén gyerek vagyok, aki állandóan keresi az izgalmakat. Olykor a felnőtt énem is bekapcsol, hiszen hiába a sok bohókás dolog, a realitás is jelen van: felnőtt nőként számlát kell fizetnünk, pasit találnunk, félnünk a szarkalábaktól. Bizonyos dolgokban törekszem a biztonságra, ugyanakkor nem utasítom vissza az élet által tálcán kínált lehetőségeket sem.

Somoskői Nóra, pszichológus

A komfortzónából való kilépés igenis szükséges, hiszen azzal, ha kilépünk a megszokott életünkből, lelkünk és személyiségünk is fejlődik, önbizalmunk pedig bizonyítottan erősödik. Ha hárítunk, és megvonjuk magunktól az új ingereket, azzal csak azt érjük el, hogy egy zárt világban éljük majd mindennapjainkat, ami ugyan biztonságos, viszont rendkívül ingerszegény. Ha nem trenírozzuk magunkat kellően az új szituációkhoz, akkor kialakulhat bennünk egy egyszerűsített megoldási séma, amely nagy valószínűséggel más helyzetekre már nem alkalmazható, így problémamegoldó készségünk sajnos hiányos lesz.

Mivel nem vagyunk egyformák, ezért a változásra való hajlandóságunk is eltérő. Valaki könnyen veszi az akadályokat, fel sem tűnik neki, ha új helyzetbe kerül, míg mások sokkal görcsösebbek, minden lépésüket rendkívül megfontolják. Az utóbbi csoportot semmiképpen sem szabad siettetni abban, hogy kilépjen a kényelmi zónájából. Hadd jusson el mindenki a saját maga tempójában a változás útjára. Az úton bizonyára lesznek majd zökkenők, de akkor sem szabad feladni, menni kell tovább. Az, aki feladja, sajnos újból és újból ugyanazokkal a problémákkal fog szembesülni élete folyamán. Ha viszont kitart, a személyisége minden bizonnyal pozitív irányba fog változni.

Aki nem fél az újtól

„Ugyanaz, mint eddig, csak sokkal bátrabban hagyatkozom az ösztöneimre. Ha valamihez kedvem van, és kipróbálnám, akkor megteszem. D. Tóth Kriszta nem fél az új dolgoktól, a vele készült interjúban mesélt arról, hogy miért is érdemes időről időre újabb dolgokba belekezdeni.