Az évszázad csalása: a megtörtént eseményeken alapuló sorozat egyből a dolgok sűrűjébe csap

Simon Weynachter (Vincent Lindon) fehérgalléros bűnözőkre szakosodott nyomozó. Adó- és áfacsalók lebuktatására tette fel az életét, és a sikerért minden követ megmozgat. Kollégái nem kimondottan szívelik, de ez őt hidegen hagyja, egyébként is új csapatot szervez, hogy hatékonyabban léphessen fel a törvényszegők ellen. Minden szakértelmére szüksége lesz, az új ügye ugyanis sokkal átfogóbb, mint elsőre látszik. Az évszázad csalása című sorozat, március 13-ától látható Magyarországon a Direct One csatornán és a Direct Now alkalmazásban.

Az évszázad csalása - az igaz történet, amiből előbb regény, majd sorozat lett

Vannak olyan történetek, melyeket nem lehet egy másfél-két órás filmben elmesélni. Valami ilyesmi fogalmazódhatott meg Xavier Giannoli fejében, amikor eltervezte, hogy adaptálja Fabrice Arfi regényét. A megtörtént eseményeken alapuló sztori egy 2009-ben kirobbant botrányt ölel fel, ahol milliárdos átverésekre derült fény. A sorozat forgatása nem volt tragédiáktól mentes, a főszereplő, Gaspard Ulliel tragikus halála miatt majdnem végleg leállt a gyártás, de végül meghozták azt a fájdalmas döntést, hogy új színészt keresnek: Niels Schneider játszotta el a főszerepet.

A pilot epizód nem vesződik lassú expozícióval, kiváló tempót diktál és rögtön belehelyezi a nézőt a dolgok sűrűjébe. Folyamatosan ugrál az időben és egy szűk tíz esztendőt felölelő periódusra koncentrál, az eset indulásától, a tárgyalás kezdetéig. 

Weynachtert kihallgatják, hogy számoljon be a részletekről, így az ő narrációja, s egyúttal visszaemlékezése segít abban, hogy felvegyük a ritmust. Ebből következik, hogy a cselekmény több szálon zajlik. Az egyiken a főhős nyomozását látjuk, míg a másikon az antagonisták szövögetik tervüket. Ez utóbbi szegmens természetesen sokkal érdekesebb, Giannoli pedig nagyobb hangsúlyt is fordít rá, a karakterábrázolással egyetemben. 

Már-már irigylésreméltóan duzzad az önbizalomtól és ügyesen varrja el a szálakat, így úszva meg a stikliket. Jelképes családtagjával, jó barátjával, Boulival (David Ayala) fedezik fel, miként lehet hatalmas összegeket kijátszani az Európai Unió, Overgreen nevű szén-dioxid-kvótapiacáról. Ez azonban már jóval nagyobb hal, így szükség lesz egy olyan szövetségesre, aki anyagilag, valamint kapcsolatain keresztül is tudja támogatni a nagyratörő terveket. Itt jön a képbe az aranyifjú Jérome Attias (Niels Schneider), Fitoussi őt környékezi meg a lehetőséggel, a vagyonos férfi pedig kap az alkalmon, látva az óriási potenciált. 

A főhősnél maradva, a szakma mellett minimálisan felsejlik a magánélete. Özvegy, van egy húszéves, drogfüggő lánya, akivel a kapcsolata finoman szólva sem rózsás. Érthető alkotói lépés, igyekszik emberibbé tenni a nyomozót, filmes szempontból azonban enélkül sokkal jobban működne az összkép. A sztori önmagában érdekes, feszes, leköti a nézőt, a problémás családtag egy újabb konfliktussal viszont megtöri a lendületet és mesterkéltnek hat.

Ezt leszámítva nincs nagy gond a sorozattal, felépítésében hiába hagyatkozik sablonokra, vagy használ bevett paneleket, képes úgy applikálni őket, hogy ne érződjön elcsépeltnek. A nyitóepizód pont úgy ér véget, ahogy kell, összeáll a trió, s indulhat az eseményzuhatag, melyet végül a francia média az évszázad csalásának kiáltott ki. A pilot alapján bőven tartogat meglepetéseket a 12 részes széria, ritmusos, szórakoztató formában mesél, így minden esély megvan arra, hogy a végén egy emlékezetes élménnyel gazdagodjunk.