"Séf vagyok, és elfelejtettem süteményt sütni" - ezért veszítjük el a memóriánkat stressz vagy trauma hatására

Life.hu

2023.07.20.

Szakemberek szerint a sokk, a stressz, a trauma vagy a gyász pusztító hatással lehet a memóriára. Ilyenkor az agyunk egy része kikapcsol, és olyan dolgok sem jutnak eszünkbe, amelyek előtte rutinszerűen működtek. Ez történt a 48 éves Juliet Owen-Nuttallel is, aki egy stresszes időszak után süteményt akart sütni, de nem tudta, hogyan kell csinálni. Hogy miért érdekes ez? Azért, mert Juliet képzett szakács, és korábban esküvői tortadíszítő volt, így ezerszer elvégezte már ezt a feladatot.

2016 elején Juliet Owen-Nuttall úgy döntött, úgy kapcsolódik ki egy komoly munkabeli stressz és a teljes anyagi csőd után, hogy süteményt süt. A feladat nem tűnt nagy kihívásnak számára, ugyanis Juliet képzett szakács, és korábban esküvői tortadíszítéssel foglalkozott. Amikor hozzáfogott, döbbenten vette észre, hogy fogalma sincs, mit kell csinálni. „Séf vagyok, és elfelejtettem süteményt sütni" - idézte fel a történteket, és hozzátette: "Furcsán hangzik, de úgy éreztem, nem jut eszembe semmi, amit egyébként tudok" - idézi a nőt a The Guardian.

Juliet elmondta, olyan munkát vállalt Costa Ricában férjével, amelyben átverték, és minden megtakarításuk elúszott: ez okozta számára a traumát.

Az agyi ködön kívül a tartós stressznek számos egyéb negatív következménye lehet. Erről itt írtunk.

„Csak bizonyos részletekre emlékszem. Amikor megtudtuk, hogy mindent elvesztettünk, borzasztó rosszul éreztem magam. Aztán minden homályos lett, rengeteg emlékem és tudásom elveszett, mintha sosem lett volna. Úgy éreztem magam, mintha az agyam egy sötét, szűk folyosó lenne, és azon kívül nincs semmi" - tette hozzá. Juliet arról is beszélt, hogy ennyi év után is előfordul, hogy kiesnek számára dolgok, de alapvetően sokkal jobban érzi magát, ám az említett időszakból még mindig nem emlékszik mindenre.

A stressz komoly memóriazavarokkal járhat: ezt agyi ködnek is nevezzük. Forrás: Shutterstock

Pszichológusok és agykutatók szerint, amit Juliet tapasztalt, az egyáltalán nem egyedi jelenség. A magas érzelmi stressz, a gyász, a trauma létrehozhat egy úgynevezett agyi köd-állapotot. Ezt egyébként korábban csupán a poszttraumás stressznél tartották számon tünetként.

A szaknyelv ezt disszociatív amnéziának nevezi, ami nem más, mint a memóriavesztés olyan formája, amely súlyosabb, mint a puszta feledékenység, és amely nem magyarázható meg egy másik orvosi diagnózissal. Gyakoribb a nőknél, mint a férfiaknál, és néhány naptól évekig is eltarthat, amíg visszatérnek az érintett emlékei.

Hasonló problémával küzd a 35 éves Sophie is. A nő nyolc hónappal ezelőtt szülés közben veszítette el a kisbabáját, és azóta naponta meg kell küzdenie az emlékezetkieséssel. Elmondta, hogy rendszeresen elfelejti, hol hagyta a táskáját, de még a közeli barátai neve és a napi tennivalói is gyakran kimennek a fejéből.

„Ilyenkor az agyunk egy része, nevezetesen a hippocampus és az amygdala - az úgynevezett érzelmi központ - az intenzív érzelmi stressz következményében kikapcsol. Az oka többek között, hogy túl sok kortizol termelődik, amivel már az agyunk nem tud mit kezdeni"

Az érintettek úgy érzik, arra sem emlékeznek, amit addig rutinszerűen csináltak. Egyszerűen kiesnek az információk. Forrás: Shutterstock/Pathdoc

"Az emlékezet az elme egyik legfigyelemreméltóbb funkciója" - vélekedik Bernhard Staresina, az Oxfordi Egyetem kísérleti pszichológiai tanszékének professzora. "Csoda, hogy egyáltalán bármire is emlékszünk" - tette hozzá és azt is elmondta, miért gondolja ezt.

A memóriának három szakasza van. Az információ elsajátítása, a tárolás és az emlékek visszahívása. Mindhárom szakasz sérülékeny, és ha bárhol probléma adódik, nem lehet teljes értékű az emlékünk. Ez előfordul bárkinél, ám a stressz hatására gyakoribb, ugyanis ilyenkor az agyunk csupán a traumára koncentrál. Ez olyan, mintha fegyvert szegeznének rád, és csak azt érzékeled a külvilágból; minden más inger elhomályosul.

Staresina arról is beszélt, hogy ez a memóriazavar nem tartós, az alvás kulcsfontosságú része a memória stabilizálásának, és a kognitív viselkedésterápia is hatásos lehet a kezelésében.