Vashiányos kismamák figyelem! – Ezekre érdemes figyelni a babavárás érdekében

A vas a testi működéshez elengedhetetlenül szükséges nyomelem. A szervezet azonban csak nagyon kis mennyiségben képes előállítani, ezért pótolni kell azt, amit naponta elveszítünk, mert csak így tudjuk biztosítani a szerveink megfelelő oxigénellátását. Minimális mennyiségű, nagyjából 1-2 milligramm vasat naponta veszítünk vizelettel, széklettel, verejtékezéssel, hajhullással, bőrhámlással, a nők pedig a menstruáció miatt még ennél is többet. Várandósság idején pedig a fogantatás előtti időszakhoz képest közel másfélszeresére nő a kismama és a fejlődő magzat vasigénye.

Már a baba tervezésekor érdemes a vashiány elkerülésével foglalkozni, ugyanis külföldi kutatások szerint minden harmadik termékeny korban lévő nő vashiányos. A szervezet vasraktárait már csak a könnyebb fogantatásért is érdemes feltölteni, mert a vashiány gátolja az ovulációt és a petesejtek károsodását is okozhatja. Azok a nők, akik vashiányban szenvednek, akár 60 százalékkal kisebb eséllyel esnek teherbe.

Ha egy kismama vashiányosan kezdi meg a terhességet, az a közérzetének sem tesz jót, és a terhesség második és harmadik trimeszterében biztosan vérszegénységhez vezet, ami a magzat testi és szellemi fejlődését is veszélyeztetheti. A vas mellett a folsav pótlása is fontos a fogantatás legkorábbi szakaszától, hogy az első trimeszterben végbemenő magzati velőcsőzáródási rendellenességek kialakulása megelőzhető legyen.

A terhesség alatt az anya szervezetének fokozott vasbevitelre van szüksége. Ám az ilyenkor szükséges mennyiség a legalaposabban összeállított étrenddel sem biztosítható, ezért minden kismamánál szükséges a vas pótlása. A vashiány az édesanya és a magzat számára egyaránt veszélyes lehet, mivel a nem megfelelő vasellátás oxigénhiányhoz, koraszüléshez, alacsony születési súlyhoz vezethet, a szülés közbeni vérveszteség pedig (ami egyben vasvesztés) tovább súlyosbíthatja az anya állapotát és egyéb komplikációkhoz vezethet.

A vaspótlást a szülés után is folytatni kell. Ez a szoptatás időszakára is igaz, hogy legyen elegendő tejképződés a csecsemő anyatejes táplálásához. A vashiányos anyák által szoptatott babákban szintén vashiányos vérszegénység alakulhat ki, akik emiatt rövid- és hosszú távon is elmaradhatnak a fizikális és mentális fejlődésben az egészséges társaikhoz képest.

Különösen azoknak a kismamáknak kell fokozottan ügyelniük a vaspótlásra, akiknél a terhesség az előző gyermek születése után rövid időn belül bekövetkezett, akik ikreket várnak, valamint akik a korábbi terhesség idején, illetve a fogantatáskor már eleve vashiányosak voltak.