Nincs egyenlőség anya és apa közt, se munka, se család téren

anya

munka

felmérés

Dózsa-Vépy Renáta

2017.05.10.

Cikkünk több mint egy évvel ezelőtt frissült utoljára, a benne szereplő információk elavultak lehetnek.

Amikor megjelenik az a bizonyos két csík a terhességi teszten, eszünkbe se jut, hogy mekkora változást hoz ez egy nő életébe. Most nem az anyaság csodálatos mibenlétére gondolunk; egyaránt másként kezelik az édesanyákat a munka- és az otthoni teendők világában. Vajon lehet egyenlő egy anya és egy apa? Egy friss felmérés rávilágít erre.

Magyarországon abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy mi, nők, a szülés után akár 3 évig is otthon maradhatunk gyermekünkkel. Ezt a bizonyos óvodás korig tartó szoros anya-gyerek kapcsolatot támogatja a magyarok 70%-a is. Tízből ketten azonban azon az állásponton vannak, hogy akár már a gyermek féléves korától – a bölcsőde legalsó korhatárától - is visszatérhet a munka világába az anyuka.

Tízből ketten azon az állásponton vannak, hogy akár már a gyermek féléves korától is visszatérhet a munka világába az anyuka Forrás: Thinkstock

Európában a kisdedgondozók a 19. század második felétől kezdték meg működésüket. Ez természetesen összefüggött a nagyipari termeléssel, hiszen a gyárakban rengeteg nő dolgozott, akik kisgyermeküket kénytelenek voltak otthon hagyni – egyedül egész napra – vagy magukkal vinni, kitéve a gyakran egészségtelen és veszélyes munkakörülményeknek. Magyarországon 1852. április 21-én nyitotta meg kapuit Pesten az első bölcsőde. Eleinte egyházi támogatással és adományok segítségével jöttek létre, és voltak képesek fenntartani magukat az ilyen jellegű intézmények. Az állam csak 1950-től vállalt szerepet a bölcsődék fejlesztésében, mivel ekkor a nők tömegesen kezdtek munkába állni. Nem csupán nagy segítség volt ez a dolgozó nők számára; a gyerekek gyakran jobb körülmények között voltak a bölcsődékben, mint otthon.

Anyák a munka világában

„Tízből nyolc családban a nő marad otthon a lázas gyerekkel."

"Ambiciózus anyuka munkába állna"

Ha egy nő Magyarországon szülés után rövid időn belül vissza szeretne menni dolgozni, több tényezővel is meg kell küzdenie. Még ha a család segítőkésznek is bizonyul, ott van a nem túl rugalmas hazai munkaerőpiac, ami nem sok jóval kecsegtet a gyerekes anyukák számára. Szülés után a munkaerőpiacon!

„sajnos háromból egy nő számolt be róla, hogy őt vagy közvetlen hozzátartozóját érte már negatív megkülönböztetés álláskereséskor az anyaság miatt"

Egyenlőség családon belül?

Már említettük, hogy a családok majd felében az apa keresi a többet, az azért mindenképp biztató, hogy tízből kilencen úgy tartják, mindkét szülőnek közösen kell kezelnie a kasszát, és a többet keresőnek sincs nagyobb szava a családban. Az már más kérdés, hogy ez a valóságban is így néz-e ki. Az anyáknak és apáknak nemcsak a fizetése eltérő, a családi feladatokhoz is másként állnak.

A többség úgy véli, az egy háztartásban élő családtagoknak közösen illene részt vállalniuk a házimunkából, a gyakorlatban azonban csak a családok 60%-a működik így. Ami rendkívül érdekes, hogy még ezekben is csupán alkalomszerűen segít be valaki az anyának.

Abban javarészt mindenki hasonlóan gondolkodik – a megkérdezettek 90%-a véli úgy -, hogy a két szülőnek a gyerekek oviba, iskolába való fuvarozásából és a leckeírás-kikérdezésből is egyenlő arányban kell kivennie a részét. Az első számú nevelő azonban továbbra is az anya, az ő feladata a gyermek szocializációja, valamint az idővel és a pénzzel való gazdálkodás megtanítása.

A felmérésben résztvevők szerint az édesanyák fontossági listáján az első helyen szinte minden esetben a család áll, ezt követi a háztartás, és csak azután jön a feltöltődés. Tízből mindössze ketten gondolják úgy, hogy a karrier is állhat az élen.

A megkérdezettek 90%-a véli úgy, hogy a két szülőnek a leckeírás-kikérdezésből is egyenlő arányban kell kivennie a részét. Forrás: Thinkstock

Az anyák szerepe

Ezek után jogosan tehetjük fel a kérdést; nem nehezedik túl nagy nyomás és elvárás a mai modernkori anyákra? A válasz egyértelmű; de igen! Ám, ez a fajta szoros kapcsolat, tartópillér szerep - mely egyrészről társadalmilag elvárt, másrészről az anyák igénye is – később egy erős és bizalmi kötelék alapját képezi a gyermekkel. A válaszadók fele napi kapcsolatban van édesanyjával, 15 százalékuk 2-3 naponta, és tízből egy azok aránya is, akik minimum heti egyszer igyekeznek sort keríteni legalább egy telefonhívásra. Ez pedig a mai rohanó, érdek- és teljesítményorientált világban bizony igen biztató. A felnőtt gyermekek több mint fele az anyjához fordul, ha segítségre, tanácsra van szüksége, az apák esetén ez az arány csupán 3%.