Müller Péter: "Úgy csókolj, mintha utoljára csókolnál"

Az ember utólag döbben rá, mennyi csoda mellett ment el. Utólag jön rá, hogy elfelejtett szeretni. Utólag, hogy boldog volt, s észre sem vette. Utólag, hogy nem is figyelt a másikra. Utólag, hogy elfelejtett jónak lenni hozzá. Utólag, hogy kár volt őt nem szeretni. Kár volt unni, aminek örülni is lehetett volna. Kár volt „természetesnek" tartani, hogy a kutyusod lihegve nézett rád, egy angyal szeretetével – amíg élt.

Minden beszélgetésed, minden találkozásod, minden futó pillanatod lehet kisbetűs, zavaros, unalmas esemény, amelyen túl akarsz lenni – és lehet életed Nagybetűs csodálatos története is.
Ha a szíveddel nézel.