Erőss Zsolt felesége, Hilda: "Ágyban, párnák között szeretett volna meghalni, nem a hegyen"

Éppen három évvel ezelőtt, pár nappal a Kancsendzönga expedíció előtt beszélgettem Erőss Zsolttal, és azt kérdeztem tőle: mi az a titokzatos erő, ami felfelé vonzza őt a csúcs felé? Zsolt mosolyogva és bölcsen válaszolt a megmagyarázhatatlanra: „Úgy szakadhatunk ki a komfortzónánkból, hogy veszélyhelyzetbe kerülünk - ilyen a magasság is, ahonnan az ember könnyen lepottyanhat. Ez a helyzet rákényszeríti a mászót a tökéletes koncentrációra, így a hegymászással könnyen el lehet érni a spontán meditációt is”- magyarázta Zsolt, aki sosem a félelmeivel foglalkozott, az életszeretete vitte őt előre.

Erőss Zsolt özvegye, Hilda úgy véli, az emlékezés intim dolog, és mivel a gyászidőszakon már túl van, azt szeretné, ha nem férje halálára, hanem életében véghezvitt bravúrjaira emlékeznénk.

„Májusban nemcsak Zsolt halálának évfordulója van, hanem

Igaz, akkoriban volt egy kis kavarodás, mert Demján Zsolt már 1984-ben elérte a csúcsot, ám ő akkor csehszlovák színekben mászott, így az első magyar állampolgár az Everest csúcsán Zsolt volt. Ezt a tényt nemrég egy interjúban Zoltán is elismerte. Számomra a férjem érdemei fontosabbak, mint az, hogy folyamatosan a halálára emlékezzek, hiszen ő egy igazi hős volt, aki nagyszerű dolgokat vitt véghez.

Van még benned bánat, csalódottság, vagy elfogadtad már a történteket?

Vajon miért választotta Zsolt a Kancsendzöngát, ami egy nagyon nehéz hegy, így a mászás veszélyesebbnek is látszott, mint az előző évben kudarcba fulladt Annapurna-expedíció?
Nem lett volna jó visszamenni az Annapurnára, hiszen ott nem jártak sikerrel, és Zsolt a legjobb barátját vesztette el a hegyen. Így maradt a K2 és a Kancsendzönga, hiszen ezeknek a csúcsán nem járt még magyar mászó. Mivel a Kancsendzönga egy fokkal könnyebb, mint a K2, ezért Zsolt választása erre a hegyre esett.

Zsolt hogyan gondolkodott a halálról? Valahol azt olvastam, hogy az életet egy átmenetnek tekintette.
Nagyon mókásan fogta fel a hitet, a vallást, inkább materialistának mondanám őt. Imádott élni, hatalmas életszeretet volt benne. Azt ugyan mesélte, hogy amikor a Gasherbrum csúcstámadásánál elindult egy új úton, és veszélybe került az élete, akkor sok minden átfutott az agyán, és sok mindent átgondolt.

Félt Zsolt a haláltól?
Aki sorozatosan ilyen közel kerül a halálhoz, az nagyon szeret élni. Ez a hitvallás volt leginkább jellemző rá. Sosem a félelmeiről beszélt, hanem azok a dolgok éltették, amik örömet okoztak neki az életében.

Ha egy dolgot kérdezhetnél most tőle, mi lenne az?
Most hirtelen nem jut eszembe egy konkrét kérdés, de sok minden van, amit szívesen megbeszélnék vele. Hiszek benne, hogy egyszer majd a mennyországban találkozunk és elbeszélgetünk.

Szerinted hibázott Zsolt a hegyen, hogy nem mérte fel, le tud-e majd jönni a csúcsról?
Az igazság az, hogy ezeket a helyzeteket nehéz megítélni. Az ember mindig feszegeti a határait, és általában azt tapasztalja, hogy ez a határ egyre kijjebb kerül.

A gyermekeiddel készültök az évfordulóra?
Nem, mert nem gondolom, hogy minden évben temetni kellene. Magamban emlékezem rá mindennap. A mindennapjainknak része az emléke, de azt is el kellett fogadnunk, hogy három éve nélküle építjük tovább az életünket.