Pilát Gábor a bűnbánatról

2018.12.05. 20:00

Minden embernek megvannak a saját bűnei, de ami még rosszabb, hogy sok ember ezeknek a bűnöknek a foglya marad. Olyannyira kitapinthatóvá válik a gyötrelem, mint egy rosszindulatú daganat az ember testén, amelyet mindenhová magával hurcol.

Sokszor ugyan tudat alatt, de ez a börtön és az újabb kudarctól való félelem fog vissza minket attól, hogy cselekedjünk. Mondjuk attól, hogy új feladatba vagy új kapcsolatba kezdjünk.

Sokan ma is félreértik a bűnbánat igazi lényegét. Szomorkodnak elkövetett vétkeik miatt, a bűn következményeinek félelmében külsőleg talán javulást is mutatnak, de belül inkább a szenvedéseiket sajnálják, mint magát a bűnt.

Minden embernek megvannak a saját bűnei, de ami még rosszabb, hogy sok ember ezeknek a bűnöknek a foglya maradForrás: Shutterstock

A bűnbánat sosem megalázkodást jelent az élettel szemben, éppen ellenkezőleg: felismerést és együttműködést az élettel. Amikor tiszta szívvel, bátran és kegyetlen őszinteséggel nézel az elkövetett tetteidre, de nem hagyod, hogy maguk alá temessenek. 

A bűn sosem csökken attól, hogy megtagadod az elfogadását, ha beleragadsz, akkor pedig a figyelmeddel erősíted a szenvedésedet. A szabadságod abban áll, hogy magadhoz ölelheted azt.

Semmissé te sem tudsz tenni történéseket, és az idő kerekét sem fogod tudni visszaforgatni, de abban biztos lehetsz, hogy a valódi bűnbánatért bűnbocsánat jár. Nem feltétlenül másoktól. Magadtól.

Pilát Gáborbűnbocsánatbűnbánatbűn