A történelem legnagyobb szexbotrányai: a hívő római feleség és a sakálfejű csábító

Forrás: Fortunino Matania -
szexbotrány történelem időszámítás Róma
Clock icon
Cikkünk több mint egy évvel ezelőtt frissült utoljára, a benne szereplő információk elavultak lehetnek.
Új cikksorozatunkban régi koroktól kalandozunk egészen a közelmúltig, és olyan pikáns, pajzán és polgárpukkasztó eseteket gyűjtünk össze, amelyek a maguk idejében világraszóló skandalumot okoztak. A második részben az ókori Róma egy kissé túlságosan vallásos asszonyának és a rá sakálmaszkban vadászó hódítójának esetét meséljük el.

Miután a cikksorozatunk első részében egy ókori kínai királynő és a hatalmas szerszámú titkos szeretőjének szexbotrányát göngyölítettük fel, most utunk az antik Rómába vezet, ahol az időszámításunk előtti első században komoly kultusza kezdett kialakulni az egyiptomi isteneknek. Olyannyira, hogy ie. 43-ban még egy templomot is emeltek Ízisznek, akinek a kisded Hóruszt dajkáló ábrázolásai később erősen hatottak a Szűz Mária-ikonográfiára is. Az egyiptomi istenek követőinek száma gyorsan nőtt, köztük mindenféle rendű és rangú rómaival, így Tiberius uralkodásának idejére (iu. 14-37) már egyre jelentősebb tényezőnek számított az erre épülő egyház.

Az emtített követők egyik legbuzgóbbika volt egy Paulina nevű fiatalasszony, akit a történelmi források nem csak erényesnek, de rendkívüli szépségűnek is írnak le. Nem csoda hát, hogy szép számmal akadtak hódolói, és közülük a legnagyobb rajongóvá egy Decius Mundus nevű gazdag nemesember vált, aki gyakorlatilag megszállotja lett Paulinának.

Decius Mundus és Paulina Forrás: Wikipedia/Josephus's Jewish Antiquities

Olyannyira, hogy miután sokáig sikertelenül ostromolta, végül már a korban egész vagyonnak számító 200 ezer drachmát ajánlott neki egyetlen közös éjszakáért cserébe – de a nő visszautasította ezt is.

Decius Mundus ettől annyira depressziós lett, hogy elhatározta: halálra éhezteti magát. Egész jól is haladt vele, de egy háztartásában dolgozó, Ide nevű felszabadított rabszolganő megakadályozta végül a lassú öngyilkosságban. Nem tudjuk, hogy azért-e, mert ő meg Decius Mundus iránt táplált gyengéd érzelmeket, vagy pedig látott némi pénzkereseti lehetőséget a dologban, mindenesetre az ura elé állt, és azt mondta: majd ő elintézi neki ezt a Paulina-ügyet. Erre a célra mindössze 50 ezer drachmát kért Deciustól, és nekiállt megvalósítani a tervét, ami nem ott akarta megfogni Paulinát, ahol nem lehetett (a pénzzel), hanem ahol igen (a vallásos buzgalommal). Ide elment az Ízisz templomának papjaihoz, és a kapott pénz feléből lefizette őket, cserébe a papok felkeresték Paulinát, és azt mondták neki: Anúbisz isten csodálója lett a hitének és szépségének, így szeretne személyesen is találkozni vele egy meghitt vacsora és közös éjszaka keretében, természetesen a templomukban.

Azt nem tudjuk, hogy Paulina férje miért és hogyan ment bele ebbe az ottalvós buliba, de végül elengedte a feleségét, és létrejött a vágyott találkozás.

A hívő római feleség és a sakálfejű csábító Forrás: Fortunino Matania

Hisz azon az éjszakán a sötét templomban a sakálfejű Anúbisz istennek öltözve természetesen Decius Mundus várta Paulinát, és miután még jól meg is váratta és felcsigázta az érdeklődését (a vacsorát a hölgy még egymaga költötte el, hogy ne bukjon le kajálás közben „Anúbisz”), egy mellékteremben egymáséi lettek. A történet szerint közös megelégedésre, ami végülis hihető: hisz mindkettejüknek élete vágya teljesült, ha némi hazugság árán is. Életük vágyának teljesülésével viszont aztán mindketten eldicsekedtek, ami kevésbé bizonyult jó ötletnek. Paulina a vallásos élmény tetőfokaként számolt be mindenkinek az istennel történt egyesülésről, és nyilván már ez is keltett némi megütközést a környezetében.

Az meg pláne, amikor Decius Mundus beállított hozzá, és közölte a nővel, hogy jó volt a menet, és kösz, hogy megspórolt neki 200 ezer drachmát (igazából ugye 150 ezret, de hát ezt Paulinának nem kellett tudnia).

Paulina összeomlott, bosszút és büntetést követelt, és addig rágta a befolyásos férje fülét, amíg az személyesen Tiberius császár elé terjesztette az ügyet. A büntetések a következőképpen néztek ki: Idét és Ízisz papjait keresztre feszítették, a templomot lerombolták — ez utóbbi talán nem volt független politikai szándékoktól sem. Decius Mundus viszont mindössze egy Rómából való száműzést kapott, ami ugyan a státuszának elvesztését jelentette, de ettől még vígan élhetett tovább bárhol a nagy Római Birodalomban. A kérdés már csak az, hogy a boldog tudattal-e élete legtöbbe kerülő éjszakájára gondolva, avagy sem?

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.