Rajzfilmek, amiket a gyerekek imádnak, de a szülők gyűlölnek!

Először csak hallottam róla, gondoltam, milyen cuki lehet az a mese, amiben aranyos beszélő vonatok vannak. Leültünk a tévé elé a gyerekkel, majd pár perc múlva egy félelmetes horror-tripbe zuhantam. Azok ott kérem nem cuki beszélő vonatok, jesszus! Két megfejtésem van a létezésükre; az első, hogy a gonosz vonatok gyerekeket ettek, de nem tudták teljesen lenyelni őket, és az évek során egybeolvadtak, most pedig egyfajta szimbiózisban élnek. A második, hogy terminátorokat akartak létrehozni egy titkos katonai bázison, de a kísérlet befuccsolt. Meglepően humánus módon, a már elkészült egyedeket nem megsemmisítésre, hanem egy szigetre küldték, ahol a betáplált új identitásukkal vígan elpöfögnek, miközben a kormány még pénzt is keres rajtuk. Mondjuk a férjem elvan vele.”

Eleve kiráz a hideg a rózsaszín póniktól, férfi vagyok, nah. De ahogy ezek ugrabugrálnak összevissza, attól a cukormáz tengertől padlót fogok. Lányaim imádják, van is itthon pónis takaró, plüssfigura, hajcsat, fésű, a ruhákról már ne is beszéljünk. A sztoriról csak annyit, hogy mindig van valami konfliktus, de a végén a barátság erejével, egyfajta kerekasztal lovagjai stílusban megoldják azt a főszereplő pónik, akiknek a nevét képtelen vagyok megjegyezni, hiába kényszerítenek a lányaim, hogy nézzem velük.”

A világból ki lehet kergetni ezzel az ütődött, bugyuta mesével. Annyira értelmetlen az egész történet, hogy arra nincs is megfelelő szó. Mi az, hogy a kutya beszél, de a többi állat nem? És ez miért nem érdekel senkit se? Ezek a fiatalok meg miből élnek, ha állandóan szörnyeket keresnek, de pénzt sose kérnek érte?”

Én azért utálom, mert a gyerek fél tőle, de a sírásig képes elmenni, hogy nézhesse.”

A férjem a Micimackó mesék legnagyobb rajongója, a gyerekeink is imádják, én viszont képtelen vagyok szeretni. Sőt, ha azt kezdik nézni, tuti, hogy kimenekülök a szobából, annyira idegesít az a buta, együgyű medve.”

Ha egy zenei tehetségkutatóra lettem volna kíváncsi, bekapcsolom a tévét és nem fizetek súlyos ezreket a moziban. Annyira döbbenetesen idegesítő rajzfilm volt az Énekelj, hogy még aludni sem tudtam rajta. A vége meg annyira nyálas lett, hogy az összes amcsi házépítős sorozatot is képes volt felülmúlni, pedig az nagy szó. Így jár az, akinek két gyereke van, anya pedig belázasodik a mozi előtti nap.”

A legparább a Varjúdombi mesék óta. A gyerek párszor elkapta még régebben a tévében, és azóta időről időre visszatér az életünkbe. Komolyan mondom, hogy fogalmam sincs, mit szeret benne, de annyira lehúzós az egész képi világa, meg a sztorik benne, hogy szívből sikerült megutálnom.”