Egy magyar drogkereskedő naplója – 1. rész; A bekerülés

Forrás: Thinkstock -
drogkereskedő drog kábítószer-kereskedő drogkereskedő naplója kábítószer
Clock icon
Cikkünk több mint egy évvel ezelőtt frissült utoljára, a benne szereplő információk elavultak lehetnek.
Három részben ismerheted meg, hogy hazánkban milyen is egy „középen" elhelyezkedő drogterjesztő élete - az illegális szerekkel való kapcsolatának kezdetétől, a komoly forgalmazáson át, egészen a kilépéséig. Miként válik valaki fogyasztóból drogkereskedővé, hogyan látja erkölcsi szempontból a foglalkozását? Többek közt erre is választ kapsz, no meg persze szó lesz arról is, hogy mi vezetett a legális életbe való visszalépéséhez.

Minden 10. embernek vannak alkoholproblémái, amely legális drognak számít, a fókusz mégis a kábítószereken van. Természetesen az illegális szerek gyorsabban és nagyobb mértékben pusztítják a fogyasztó egészségét, valamint a közvetlen és közvetett környezetét, hosszú távon pedig megölik a szociális kapcsolatait és gyilkos függőséget okoznak, akár már az első használatot követően. Ami még nagy különbség a legális és illegális szerek közt, az a büntetés; míg az alkoholt mindenfajta következmény nélkül fogyaszthatja bárki, aki hozzáfér, úgy a kábítószerek esetén mind a fogyasztást, mind a terjesztés súlyosan büntetik.

Minden 10. embernek vannak alkoholproblémái, mely legális drognak számít Forrás: Thinkstock

A büntetés mértékét illetően a jelenleg hatályban lévő Btk. nem tesz különbséget drogfajták között. A büntetés kiszabása egy szakértő által meghatározott bázisérték alapján történik - mely az illegális drog tisztaságát jelenti.

Azonban az akár többévnyi börtön sem tart vissza mindenkit, aki a könnyű pénzkeresést, azaz a drogkereskedést választja. De milyen is ma Magyarországon kábítószerrel kereskedni? Ismerd meg - nevezzük így - Atilla történetét.

A bekerülés

Nem volt ismeretlen előttem a drogok világa, sok ismerősöm élt valamilyen szerrel. Amikor 2001-ben bekerültem a középiskolába, több osztálytársam füvezett, volt, aki árulta is. Én ekkor próbáltam ki először, egy haverom kínált meg vele, és nagyon bejött. Így váltam fogyasztóvá. Aztán egyik nap leültem, és kiszámoltam egy papíron, hogy körülbelül mennyit kereshet ezzel az ember. Először csak 5, aztán 10 gramm füvet vettem... visszagondolva, ekkor még pitiáner módon csináltam, nem kerestem rajta sokat, hiszen utcai áron szereztem be, így csak kevés haszonnal tudtam továbbadni. A lényeg az volt, hogy keressek rajta annyit, amennyiből a saját adagomat meg tudom venni. Ergo, még nem megélhetési célból dealerkedtem.

Teltek, múltak a hónapok, egyre több embert ismertem meg, egyre jobban ment az üzlet. Elkezdtem a fű mellett más cuccokat is árulni - ecstasy, speed, kokain, gomba, rush, lufi -, és természetesen, alkalomadtán fogyasztani is.

Amikor 2001-ben bekerültem a középiskolába, több osztálytársam füvezett Forrás: Thinkstock


2004-ben aztán valaki feldobott.

Hajnalban csengetett három civil ruhás rendőrnyomozó, anyám nyitott ajtót. A szüleim addig semmit se tudtak erről az egészről. Mutatták a papírt, átkutatták a szobámat, persze semmit se találtak, mivel már akkor volt annyi eszem, hogy máshol tartottam a cuccot. Első ügyesként még nem tudod, hogy mi van, mire számíts. Volt persze némi szívdobogásom, de különösebben nem izgattam fel magam. Meglobogtattak egy vallomást, és azt mondták, öltözzek fel, tegyek el pénzt, mert bevisznek kihallgatásra, de este már haza is jöhetek. Bilincs meg minden, és már bent is ültem az autóban. A rendőrségen rabosítottak – ujj- és tenyérlenyomatot vettek, no meg persze készültek sztárfotók is rólam. Elmondták, hogy ki az, aki ellenem tett vallomást, kérdezték, ismerem-e, én meg nem tagadtam – már a rendőrautóban tudtam, hogy ki dobott fel, ő volt az egyetlen, akivel úgymond volt némi nézeteltérésem. A kihallgatáson próbáltak beférkőzni a bizalmamba; ők csak a te érdekeidet nézik, mondj el mindent nyugodtan, megúszod 4 évvel... Aha, persze. Én csak annyit mondtam, hogy ismerem az ominózus embert, és ennyi. Szóval elbeszélgettünk a nyomozókkal 6-7 órán keresztül, amikor is az egyik kinyögte, hogy innen sehova nem megyek, telefonáljak haza. Én először azt hittem, csak hülyéskednek. Bevallom, azt tudtam, hogy a törvény bünteti, de sose néztem utána, hogy ténylegesen mennyit is lehet kapni azért, hogy drogot árulok.

Bilincs meg minden, és már bent is ültem az autóban Forrás: Thinkstock

Levittek a fogdába, ott voltam egy éjszakát. 19 évesen, akkor ott, azért ér egy kis sokkhatás, felfogod, hogy nem minden helyzet oldható meg. Nem pánikoltam be, ez egy olyan szituáció volt, amit túl kellett élni. Másnap jött az ügyvédem – szüleim szerezték -, volt egy bírói meghallgatás, aminek a vége az lett, hogy a bíró hazaengedett. Az ügyész viszont fellebbezett, és 2 hét után újra az ajtóban álltak a rendőrök; a bíróság elrendelte az előzetes letartóztatásomat. Összesen 84 napot töltöttem bent a semmiért. Mivel ellenem bizonyítékot nem találtak, és végül két ember szava állt egymással szemben - egy állítás, egy tagadás -, lezárták az ügyet. Ebből megtanultam, hogy okosabbnak kell lennem.

Miután kijöttem, elmentem dolgozni.

Ezermillió helyre tartoztam, többek közt az ügyvédnek is. A középiskolát nem fejeztem be, de biztonsági őrnek felvettek.

A munkával nem volt bajom, csak épp nem kerestem vele eleget. Éreztem, hogy ez így nem vezet sehova. Így újrakezdtem.

Újrakezdtem Forrás: Thinkstock

Az előzetes, mondhatni, még jót is tett a hírnevemnek; hogy bár bent voltam hónapokat, mégse dobtam fel senkit. Könnyebben megbíztak bennem mind a vevőim, mind a felettem álló elosztók. Úgy voltam vele, hogy itt vagyok huszonévesen, ideje pénzt is keresni ezzel, és komolyabban beleálltam a dologba.

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.